Este volt, csendes utca,
lépéseim halkan koppantak.
Hazafelé sétáltam,
de még valami finomat akartam!
„Megérdemlek egy kis rétest!”
– gondoltam mosolyogva,
és letértem a szokásos útról,
egy kis bolt felé, amit régen ismertem.
A bolt ajtaja már közel volt…
A lábam alá nézhettem volna,de inkább a gondolataimban jártam.
És akkor…
Hopp! Egy rossz lépés, egy kis bukkanó, és én már repültem is!
A térdem koppant, a két tenyerem a földön landolt. Meglepődtem. Egy pillanat alatt a járda lett a párnám.
„Na tessék… elestem!” – mondtam magamnak.
De még fel sem néztem,
már jöttek is az emberek!
Egy férfi hajolt fölém:
– „Minden rendben van?”
Egy hölgy már nyújtotta is a kezét:
– „Segíthetek felállni?”
Olyan gyorsan és kedvesen történt minden.
Még mielőtt fájhatott volna,
az emberek már ott voltak.
A tenyerem piszkos lett.
Egy hölgy megkérdezte:
– „Szeretne kezet mosni?”
Kedvesen mosolyogva öntögetett vizet egy palackból…
És én az utca szélén kezet mostam.
És halkan azt mondtam:
„Istenem… köszönöm, hogy még esés közben is figyeltél rám.”
Abban a boltban nem találtam semmit.
Továbbmentem — és máshol
vettem finom rétest.
Már az utcán elkezdtem falatozni.
A térdem fájt egy kicsit,
de nem vérzett.
És közben rám mosolygott az ég is.
A hold is mintha tudná, hogy minden rendben.
Ahogy sétáltam, eszembe jutottak jól ismert bibliai történetek:
Jákob, aki köveken aludt és álmában egy létrán angyalok mentek föl és jöttek le és Isten azt mondta neki:
„Veled vagyok, bármerre jársz.”
József, akit gödörbe taszítottak és eladtak rabszolgának a testvérei – és mégis:
„Az Örökkévaló vele volt.”
Mózes, akinek elfáradt a keze –de Áron és Hur megtartották.
A telefonomon van egy új alkalmazás,
ami minden lépésemet számolja.
Naponta már hétezerig jutok.
Azt mondják, legalább tízezer lépés a cél.
Milyen érdekes találmány! Egy kis kütyü, ami tudja, merre és mennyit járok.
Nemcsak azt, amikor szépen sétálok,
hanem azt is, amikor megbotlok.
És akkor is számol, amikor újra felállok.
De hát ebben semmi újdonság, hiszen Isten mindig is figyeli és számon tartja minden lépésemet.
Az Örökkévaló támogat mindenkit, aki elbukott, és felegyenesít minden meggörnyedt embert.
Zsoltárok 145:14
Ahogy az apa könyörül fiain, úgy könyörül az Örökkévaló azokon, akik félik Őt.
Mert ismeri alkotásunkat, tudja, hogy por vagyunk.
Zsoltárok 103:13–14
Ha a bűnöket számon tartanád, Örökkévaló – Uram, ki állhatna meg?
De nálad van a megbocsátás, hogy féljenek Téged.
Zsoltárok 130:3–4
Ha apám és anyám elhagynának is – az Örökkévaló befogad engem.
Zsoltárok 27:10 (Elul és Jom Kipur között szokás naponta olvasni)
Elindultam haza éppen
Elmerülve egy mesében…
Rétes illat, esti séta,
Bizony jól esik az néha
Egy kis bolt, itt ritkán járok
Láthatatlan kicsi árok
Egy lépés — és már repülök,
Térdem koppan… Elterülök
A tenyerem elég koszos lehet
Egy hölgy mondja: „Mosson kezet!”
Egy palack víz is akadt,
Szívemből egy ima fakadt:
„Istenem, köszönöm Neked!”
Mondtad hogy: „Itt vagyok veled…”
Finom a rétes, (bár fájt a térdem)
Mint a pogácsa a mesében
Hát, járni tanul a belső gyerek,
Amerre visz, arra megyek.
Igazán csak egy pillanat volt,
Mosolygott rám a fényes hold
Még esés közben is figyelt rám az Ég,
Egy mosoly, egy kéz — „Várjon egy kicsit még…”
Emberek kedvesen kérdik: — „Fáj? Segítsek?”
És a válasz bennem: — „Köszönöm! Élek!”
Mikor éppen fáj, így nem látod még
Mily szép csoda, hogy vigyáz Rád az Ég,
Mily szép csoda,
hogy vigyáz Rád az Ég…