Hozz Ajkaimra Illendő Mondatokat (H.A.I.M.)
Gyertek, gyerekek! Üljetek ide körém, ma egy különleges mesét mondok nektek. Ez a történet Egyiptomban játszódik, ahol Izrael népe rabságban élt. A fáraó gonosz szándékáról és két bábáról szól, akik nemcsak okosak és bátrak voltak, hanem nagyon jószívűek is. Úgy hívták őket, hogy Sifra és Pua.
Tudjátok, mi az, hogy bába?
A bába az a nő, aki megtanulta, hogyan kell azzal a nővel lenni, annak a nőnek segíteni, aki éppen életének egyik legfontosabb részénél, gyermeke születésénél tart. Angolul a „bába”: „midwife”. Azt jelenti, nő, aki a szülő asszony körül van.
Sifra és Pua odaadóan szerették a hivatásukat és minden nap boldogan mentek segíteni a héber asszonyoknak. De egy nap valami szörnyű dolog történt…
Hívatta őket a fáraó, az egyiptomi király, aki végtelenül szigorú uralkodó volt. Szúrós szemmel nézett le rájuk a nagy arany trónjáról és így szólt:
– Ti vagytok a bábák, igaz? (Ők megszeppenve néztek egymásra és csendben bólintottak.) „Midőn szülésben segédkeztek a héber asszonyoknak, tekintsetek a szülőszékre; ha fiú, öljétek meg, ha pedig leány, maradjon életben.”
Megfagyott a levegő. A beálló néma csendben csak a rabszolgák hatalmas legyezőinek hangját lehetett hallani, melyek úgy csapkodtak, mint egy büszke madár szárnyai.
Sifra és Pua elsápadtak. Tudták, hogy amit a fáraó kér tőlük, az nagyon rossz.
– Mit gondoltok, mit tettek Sifra és Pua? Vajon engedelmeskedtek a fáraónak?
Sifra és Pua, bár egy kicsit féltek, úgy döntöttek, hogy nem fogják teljesíteni a fáraó gonosz parancsát.
– Nem, mi nem fogunk ártani senkinek! – mondta Sifra.
– Pontosan! Mi azért vagyunk, hogy az életet védjük, nem hogy elvegyük – tette hozzá Pua.
Mit csináltak hát? Minden újszülött fiút megmentettek.
Amikor a fáraó újra hívatta őket, nagyon mérges volt:
– Miért maradnak életben a héber fiúk? – förmedt rájuk.
Tudjátok, mit mondott neki Pua?
– Ó, hatalmas Fáraó! Ezek a héber asszonyok olyan erősek és gyorsak, hogy mire mi odaérünk, már megszületnek a babák!
A fáraó nem tudta, hogy igazat mondanak-e, vagy csak kitalálták, amit mondtak,… de egy időre békén hagyta őket.
Sifra és Pua továbbra is bátran segítettek a héber családoknak. Minden kisfiú, akit megmentettek, olyan volt számukra, mint egy kis csoda. Hittek az Örökkévalóban, és tudták, hogy az élet védelme mindig a legfontosabb.
Az Örökkévaló látta, hogy Sifra és Pua milyen jószívűek és bátrak, ezért megáldotta őket. „És mivel a bábák félték Istent, házakat épített számukra az Örökkévaló.”
Vagyis nemcsak más gyerekek születésénél segédkeztek, hanem ők maguk is — mind a ketten — sok kisbabát szültek, nagy családjuk lett, megannyi gyerekük és még több unokájuk.
Mindenki tisztelte őket népükben. Az emberek mindig úgy emlékeztek rájuk, mint „az élet őrzőire”, akik a legnagyobb veszélyben is mertek helyesen cselekedni.
Na, gyerekek, mit tanultunk ma ebből a meséből?
– Ha valami rosszat kér tőled bárki is, és te tudod, hogy nem helyes, hallgass a szívedre, és cselekedj jót, úgy, mint Sifra és Pua!
Sifra és Pua, voltak az élet őrzői, a bábák, akik sosem féltek jót cselekedni!
Istenben bízott két hős bába
Gonosz parancsnak … ellenállva.
Áldott szívűk hős volt és puha
Bátrak voltak, … Sifra és Pua.
Életét védték minden kis babának
Reményt vittek amerre csak jártak.
Erős hittel, megáldva gyors ésszel,
Gondos szemmel, védő, óvó kézzel.